logo

Kínai lágyhéjú teknős

(Pelodiscus sinensis)

hágyhéjúHazánkban -és talán világszerte is- ez a leggyakrabban tartott és tenyésztett ajakosteknős(az állkapcsok szarukáváit kívülről húsos, vastag ajkak fedik) faj. Neve megtévesztő mert nem csak Kínában honos. Elterjedési területe óriási. Északon felöleli Oroszország zord klímájú Amur-vidékét, ahol az utóbbi időben borzasztóan megritkult, ezért is szerepel az ottani Vörös Könyvben, mint kihalással fenyegetett állatfaj. Kínában viszont szinte mindenütt megtalálható. Tajvan szigetén nagy tömegben szaporítják, akárcsak Szingapúrban, ahol azonban eredendően nem él. Koreában, Hátsó-India keleti felében és Japánban is őshonos. Élőhelyei szerteágazó karakterűek. A szennyes pocsolyáktól és a rízsföldektől kezdve, a tavakon keresztűl a hömpölygő folyamokig mindenütt előfordul.
Színezete ennek megfelelően nagyon változatos. A szemeken keresztben haladó három fekete vonal, és az ajakon és az állon látható márványozottság révén azonban felismerhető. Háta olajzöld, olajbarna vagy szürkés, egyszínű vagy apró pettyekkel tarkított. Hasa fehér, esetleg szabályos, szürkés foltokkal. A fiókák hátán fekete pettyek, hasán piros alapon feketés foltok lehetnek. A faj méretét illetően ellentmondó állításokkal találkozhatunk. Egyesek szerint legfejjebb 25 centiméterre nő, mások szerint viszont 35-40 centiméterre is megnőhet.

 

lágyhéjú

 

Táplálkozását tekintve nem válogatós, a csigáktól kezdve a férgeken keresztül a növény részekig bármit bekebelez.
Nagy helyigényétől eltekintve fogságban jól tartható. Elég agrasszív állat ezért főként egyedül tartandó, de kisebb korukban többen is megvannak. Az akváriumban a víz mélysége kiskorban a teknős páncélhosszának másfélszerese legyen, felnőtt korban pedig úgy kell beállítani, hogy a teknős a nyaka kinyújtásával úgy levegőt tudjon venni, hogy közben a talajról ne keljen felemelkednie. Elterjedt tévhit, hogy a kínai lágyhéjúteknős a vizet csakis a tojásrakás idejére hagyja el, ezért is sokan szárazulat nélkül tartják. Pedig azok a teknősök amelyeknek erre módjuk van, alkalmanként kikapaszkodnak a vízből és a nyírkos homokba temetkeznek. Egészségügyi okokból a legtöbben az akvárium alját fedetlenűl hagyják, noha a finom homokból(pl. sóderból kiszitált homok-kvarchomok) vagy gömbölyű kavicsból álló vastag talajréteg alapkövetelmény(a fertőzések elkerülése miatt).lágyhéjú

A talaj a páncél magasságának kétszerese legyen, egyébként csiszolópapírként funkcionál, és a teknősök bőrét véresre dörzsölik. A lágyhéjúteknősök egyik leggyakoribb betegsége a gombásodás. Az állaton fehér foltok jelennek meg amik egyre terjednek, ilyenkor az állatot ki kell venni az akváriumból (8 órán keresztűl szárazon kell hagyni), szárazra kell törölni és le kell ecsetelni(minden nap) Betadine-nal (gyógyszertárban kapható). Amennyiben az állapota nem javul el kell vinni állatorvoshoz. Ha a szobában normális hőmérséklet uralkodik akkor kiegészítő fűtésre nincs szükség. A világítás is elhanyagolható. A nyár beköszöntével az állatok kivihetők a kertbe, ahol még 15oC-os hőmérséklet mellettt is egészen aktívak.
Szaporítása egyre több embernek sikerül (Magyarországon is). A budapesti állatkertben eddig legalább száz tojást keltettek ki, de másoknál is jónéhány fióka látott napvilágot.