logo

Szárazföldi teknősök az udvarban

 

 

szabadtéri tartásA legjobb hely egy szárazföldi teknős tartásához és tenyésztéséhez egy déli bekerített kertrész. A szabadban tartott állatok sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a szobában tartott társaik. Persze a klímánk miatt az a szabadban történő tartás csak időleges. Szerencsére azonban a különösen fiatal, vagy nagyon melegigényes, túl kényes fajokat kivéve a legtöbb faj tavaszól őszig kinnt tartható. Akinek van nagy kertje, kedve, türelme és ideje szép szabadtéri teknőshelyet hozhat létre. A kis szárazföldi teknősök felneveléséhez egy 2x2 méteres terület szükséges. A helynek teljesen a napon kell lennie, ne árnyékolja egyetlen fa sem. Árnyékos helyet jobb mesterségesen megoldani.

 

 

 

 


A szárazföldi teknősöknek is szükségük van vízre, de nem a földben, hanem egy tálon. Ezért ügyelni kell arra, hogy a bekerített terület földje száraz legyen, akár kövekkel vagy kavicsokkal szórjuk be azt a részt. Egy jó napos részt akár egy plexiüveggel is befedhetünk. Napozó követ is helyezhetünk be nekik amin kedvükre sütkérezhetnek. szabadban

Itt is gondoskodni kell egy olyan helyről, ahova a teknős visszahúzódhat, ahol elbújhat, árnyékra vonulhat. Ide akár rossz idő - eső esetén is bemehet a teknős. Legjobb ha ezt a helyet szénával béleljük ki. Ezenkívűl alakíthatunk ki nekik még egyszerűbb búvóhelyeket is.

 

görögteknős az udvarbanA szabadtéri tartásnál is kerülni kell az éles dolgokat, amelyben a teknős megsebesítheti magát. Ugyanígy kerülni kell a kutyával, macskával és egyéb háziállattal való találkozását. Ez ugyanis akár a teknősünk életébe is kerülhet. Itt is érvényes az a szabály, mint a terráriumi tartásnál, hogy minden áron kerülni kell a stresszt! Így a szabadtéri helye a teknősnek csak ott lehet, ahol nincs nagy mozgás, nem közlekedik sok ember. A teknős természetes körülmények között fél minden nála nagyobb állatnál, így az embertől is. Ekkor túlságosan sokszor kerül a teknősünk stresszhelyzetbe, ami egyáltalán nem tesz neki jót.

Ügyelnünk kell arra, hogy a kifutó szökésbiztos, kutya és macsakamentes legyen.

Mivel a legtöbb szárazföldi teknős remekül ás, a kerítést legalább 20 cm mélyen süllyesszük a földbe(a sztyeppi teknősnél érdemes akár 1 méterre is leásni dróthálót).

A földből nagyjából 30-50 cm-t emelkerjen ki a kerítés, aminek jó alapanyag pl a levert facölöp, vyagy akár az általam is használt széldeszka.

Fontos még hogy a létesítmény főleg míg kicsik a teknősök legyen lefedve valami erősebb hálóval, mivel egyes ragadozómadarak is eleségként tekinthetnek a kis teknősökre.