logo

Teleltetés

 

Teknősök teleltetése

 

Természetes élőhelyeiken a mérsékelt égövi hüllő fajok a téli időszakot egy nyugalmi állapotban vészelik át, amit hibernációnak nevezünk.Ilyenkor életfolyamataik lelassulnak. Testhőmérsékletük lehűl, légzésszámuk, szívverésszámuk lelassul, nem mozognak, nem vesznek magukhoz táplálékot.

 

A lakásban, terráriumban tartott állatoknál nem szükséges beiktatni a teleltetési időszakot - eltekintve néhány ritka fajtól - csak akkor, ha szaporítani kívánjuk őket és biztosak vagyunk abban, hogy a nyugalmi időszakban szükségleteiknek megfelelő körülményeket tudunk biztosítani számukra. Ellenkező esetben veszélyeket is rejt magában ez  az állapot.

 

A teleltetés veszélyei
Fagyási sérülések keletkezhetnek az állaton, ha a kritikus 2 C alá esik a teleltetési hely hőmérséklete, de a szárazföldi teknősök már az 5 C alatti hőmérsékletre is érzékenyek.


Nagyfokú testtömegcsökkenés következhet be, ha a szükségesnél magasabb a helyiség hőmérséklete, és alacsony a páratartalma. Ilyenkor az alapanyagcsere folyamatok élénkebbek, ugyanakkor nincs táplálékfelvétel, ezért a szervezet elkezdi felhasználni saját zsírraktárait. A maximális testtömegcsökkenés 6-7 % lehet.


A posthibernációs anorexia (étvágytalanság) élettani jelenség. A téli álomból ébredő hüllők étvágya csak fokozatosan tér vissza. Ha ez az étvágytalanság kígyók esetében meghaladja a 3 hetet, az már kórosnak tekintendő és ajánlatos állatorvos segítségét kérni. A háttérben többnyire a nem megfelelő ébresztés, ill. a teleltetés alatti nem megfelelő hőmérséklet, fényintenzitás és páratartalom áll.

 

Ugyanez vonatkozik a teknősökre is, különösen a szárazföldi fajokra. Náluk a hosszantartó étvágytalanság hátterében gyakran valamilyen szövődmény áll. Túlságosan alacsony vércukorszint, a vér túl magas húgysavszintje,orr- vagy  szájnyálkahártya gyulladás, kiszáradás, stb. Ezeknek az okoknak a felderítése és gyógykezelése állatorvos feladata.

Heveny vérfertőzés is kialakulhat állatinkban, ha a szükségesnél magasabb hőmérsékleten teleltetünk. Ilyenkor az egészséges szervezetben normál körülmények között is ott élő baktériumok olyan mértékben elszaporodnak, hogy betegséget okoznak. A magas hőmérséklet mellett hozzájárul a jelenség okához az is, hogy a hibernáció alatt hüllőink immunrendszerének aktivitása is lecsökken. Kevésbé tud védekezni a baktériumok elszaporodása ellen. Ez az állapot rövid idő alatt az állatok elhullásához vezethet.

Ha mindezek ellenére kitartunk elhatározásunk mellett és teleltetni akarjuk hüllőinket, ajánlatos előtte szakemberrel (állatorvossal, tenyésztővel) konzultálni.

 

Ha a szabadban teleletetjük hüllőnket

 

Teleltethetünk a szabadban telelőgödrökben, ahol állataink elvermelik magukat. A gödröt nekünk kell elkészíteni, mivel a mediterrán régióban élő  fajoknak természetes élőhelyükön nem kell olyan mélyre ásni a fagy miatt, mint  hazánkban. A gödör mélyebb legyen a fagyhatárnál,és ügyeljünk rá,hogy ne essen vízfolyás útjába. Friss szénával,vagy szalmával töltsük fel, majd október végén, november elején, mikor az állatok elvermelték magukat, púpozzuk meg alommal a gödröt és tegyünk rá kb 10 cm vastag talajréteget. Ezzel a módszerrel csak a görög teknőst teleltessük.

Az érzékenyebb fajok számára biztonságosabb módszer, ha telelő helyiségben helyezzük el őket. Itt könnyen ellenőrizhetjük is állatainkat időnként. Alkalmas erre egy vízóraakna, vagy egy sötét, hűvös (5-8 C, kígyóknak 10-12 C) ,  fagymentes pince, aminek nem túl alacsony a páratartalma. A hüllők elhelyezése előtt gondoskodjunk a helyiség rágcsáló- és rovarmentesítéséről!

Hüllőinket terráriumokban vagy dobozokban, polcokon helyezzük el, megfelelő szellőzést biztosító fedéllel letakarva. Az alomanyag penészmentes legyen (szalma, fenyőkéreg). Helyezzünk el búvóhelyet is számukra, és mindig legyen előttük ivóvíz is.

 

 

 

Szárazföldi teknős


Nem mindegyik szárazföldi teknős alszik téli álmot. Ez elsősorban a származási helyétől függ. Amelyik teknős északabbra él, az egészen biztos alszik, amelyik viszont délen, az nem biztos. Ennek azonban az egyes fajok leírásánál jobb utána nézni.
A görög teknős például októbertől márciusig alszik téli álmot a szabadban.Fogságban csak akkor fontos teleltetnünk őket, ha szaporítani szeretnénk teknőseinket. Ha a szabadban akarjuk átteleltetni, akkor szükségünk van egy 1 méter mély lyukra, amelyet lefedünk. A lyukat azonban feltöltjük falevelek, tőzeg és száraz föld keverékével. Ha nem a szabadban akarjuk átteleltetni a teknősünket, akkor egy 4-6°C-os pincére (más szakirodalom szerint 5-10°C-osra) van szükségünk. Akkor egy nagy ládára van szükségünk, amelyet falevelekkel és tőzeggel töltünk meg. Nagyon fontos, hogy ne emelkedjen a hőmérséklet 8°C fölé, ekkor ugyanis beindul a teknős anyagcseréje. Ha nem megfelelő a telelési hőmérséklet, a fényviszonyok, akkor inkább egy koplalási időszakként fogható fel úgy, hogy a teknős aktív. Ha nincs ilyen hőmérsékletű hely a lakásunkban, akkor egy megfelelően szabályozott hűtőszekrény is megteszi. Naponta egyszer-kétszer azonban ki kell nyitni az ajtaját.
Egy héttel a teleltetés megkezdése előtt a teknősünket kézmeleg vízben megfürösztjük és nem etetjük tovább. Így kiürül minden olyan anyag a szervezetéből, amely a teleltetés alatt szükségtelenek. Tavasszal a teknőst ugyan így kézmeleg vízben megfürösztjük és inni adunk neki, lassan pedig elkezdjük az etetését is. A téli álom a legtöbb teknősnél feltétlenül szükséges, sőt néhánynál ennek hiánya a teknős halálához is vezethet. A teleltetés nem a kortól függ! A szárazföldi teknősöknek ugyanúgy kiskorukban mint kefejlett felnőttkorukban szükségük van a telelésre.

 

 

Víziteknős


Sok teknősfajt egyáltalán nem szabad teleltetni, mivel természetes körülményeik között nincsen olyan hideg idő, amely alatt hibernálódhatnak. Van néhány olyan faj is (pl. ékszerteknősök), amelyek megvannak teleltetés nélkül (nem lételemük), de képesek hibernálódni is. Ezek a fajok nagyon jól tudnak alkalmazkodni a környezethez, így elég nagy területen elterjedtek. Így például az ékszerteknőst csak akkor teleltessük, ha szaporítani akarjuk őket. Mivel a hibernálódásból felkelve nagyobb kedvet éreznek a szaporodáshoz, ezért tavasszal fogják lerakni a tojásaikat. Ha nem teleltetjük őket, akkor az év bármely szakában lehet számítani tojásrakásra.
Vannak olyan fajok is, amelyek igénylik, sőt teleltetés nélkül nem tudnak hosszan élni. Viszonylag könnyű eldönteni, hogy melyik teknőst kell teleltetni, melyiket nem (vagy csak fakultatívan). Egyszerűen meg kell nézni a térképen a természetes élőhelyeiket, és ezek alapján könnyen besorolhatjuk a teknősünket a telelők, nem telelők vagy az "is-is" osztályba.


A teleltetés lényegében abból áll, hogy az állatokat október végétol április elejéig egy sötét, hideg helyre tesszük, ahol nincs nagy hőmérsékletingadozás (kb. 5 °C körüli hely).Fontos, hogy csak az egészséges és a már 10 cm-nél nagyobb teknősöket teleltessük. A teleltetés a következő lépésekből áll:


Koplaltassuk az állatot egy hétig, hogy a béltartalmuk biztosan eltávozzon. Tegyük a teknőst egy olyan akváriumba, amelynek a vízmagassága nem nagyobb, mint a teknős páncélmagassága. Hogy elkerüljük a gombásodást, tegyünk egy kevés konyhasót a vízbe.Az akváriummal együtt tegyük a teknőst egy sötét, hideg helyre (pl. a pincébe), amelynek a hőmérséklete 4 és 7 °C között van. A vizet cseréljük le 3 hetenként.Rendszeresen ellenőrizzük, hogy az állat még alszik.Ha a teknős felébred, akkor tegyük vissza a rendes akvaterráriumába, és kezdjük el rendszeresen etetni (először a kedvencét adjuk neki). Teleltetés után fokozottan figyeljünk a teknősünkre, ugyanis ekkor szoktak párosodni. Ha azonban több nőstényt is tartunk, előfordulhat, hogy vetélkedni fognak egymással, és kisebb-nagyobb sérüléseket is szerezhetnek ebből kifolyólag. Minden évben sok nőstény hal meg a vetélkedés okozta sérüléseik miatt.


Ilyenkor két dolgot tehetünk:

Rendszeresen vizsgáljuk a teknőseinket a párosodási időszak alatt. Ha horzsolásnál nagyobb sérülést szenvedne az egyik nőstény, akkor el kell kezdeni kezelni a sebét.Ha az egyik nostény teknősünk túlságosan agresszív, akkor lehetoség szerint szagtávolságon kívül különítsük el azt. Így felesleges stressztől szabadíthatjuk meg magunkat és teknőseinket is.